Péntek:

Meló után átcsúsztunk Művésznőhöz megmustrálni Caligirl barátnénkat, aki még erősen szenvedett a jetlag nevű elképesztő tüneteket produkáló kórtól. Néha én is szeretnék ilyen kórtól szenvedni, de szerintem a társaság nagy része is hasonlókat kíván magának. Caligirl nem hozott magára szégyent, a kitartó csónakázás meglátszik a karjain. Persze a színe is rendben volt, de nem lehetett nem észrevenni, hogy egy laza suhintással bármelyikűnket a padlóra tudná küldeni. Persze mindenki hozta a tőle elvártat, így Walsh és Dr. Haj ráharapott a sörre, P meg a sofőrséggel járó kínok közepette csak a kávé fogyasztásában lelte örömét, no meg a jó társaságban. Caligirl még nem ismerte Walsht, így fel kellet világosítani, hogy nem én vagyok aki nyitott párkapcsolatot ápol a Művésznővel. Megjegyezte, hogy azért vannak gyanús foltok a blogban, de most, hogy hazajött lassan összeáll a kép.

Szombat:

Nehéz ébredés után összekaptuk magunkat FőBuval és lementünk a nyári hétvégék menedékszállójába egy kicsit rendezkedni. Mivel hamarosan jön a renoválás, így a kertre fókuszáltunk. Visszavágtuk a front oldali bokrokat és hátsó sövényt, majd leereszkedtem a vízóraaknába, ahol már felébredt a természet. Volt ott minden, béka, csiga (mezítelen), pók, bogarak, lehet még szökött néger rabszolga is volt, bár kétlem, akkor ezeket a szörnyűségeket már biztos megette volna. Szerencsére én nem szorultam rá, hogy ilyen kulináris csemegékkel kergessem el az éhségem, beértem egy jó fagyival. – igen vittünk termoszt is, hogy Művésznő hormonháztartását javítsuk. Hazafelé beugrottunk az ország legjobb kocsmárosaihoz és átbeszéltünk pár dolgot a szezonnyitásról. Sikeresen kialkudtam, hogy az első hambi idén is ingyen lesz, így várhatóan Május 28.-án kora reggel kisétálok a térre, hátha P előtt odaérek a potya ebédre. Remélem a kísérő meggyes sör is része hamburgernek! Miután elszakadtunk a megyéből felhívtam Dr. Haj barátomat, hogy mi a program este. Gyorsan lebeszéltünk egy mozit 9-re. Utólag jobb lett volna, ha kicsit késünk és nem ezt a fost nézzük meg (csak szexre kellesz). Rettenetes volt, ehhez képest a Kaptár egy remek vígjáték! Kifelé azt is megtudtuk, hogy azért sebes P szája mert sokat nyalt szélben. A könnyes búcsút követően  FőBuval hazamentem. P és Dr. Haj hazafelé felkapták Walsh barátunkat és egy külváros hivatalba robogtak némi szesz reményében. Szerencsére az alkohol mellé most felár nélkül járt a karaoke és bár rögzített dokumentum nem igazolja a hírt, meg nem erősített információk szerint Dr. Haj és Walsh együtt kornyikálták a Titanic egyik slágerét.

Vasárnap:

A reggeli szeánszom után autóba vágtam magam és átmentem P és Dr. Haj kézilabdameccsére egy kicsit szurkolni. Az örök titkos favorit Walsh, korábbi sérülésének köszönhetően most is a lelátón kommentálta végig a két félidőt, ahol egy új csapattag is felbukkant N személyében, aki Dr. Haj tanítványa és P… ezt majd később. A két félidő után is úgy állt a dolog, hogy pont ma csak a mondatok végén van. Walsh szerint némi szesszel lehetne motiválni a csapatot, gondolom akkor Ő is visszaküzdené magát a padra. Egyesek szerint a Yarisban nincs pótkerék, mások gondolkoznak és felhajtják a szőnyeget a csomagtér alján, ahogy P is tette, ezzel mentve meg csapattársát a gyaloglástól. Dr. Haj kirántott egy emelőt a makulátlan tisztaságú és rendezett csomagtartójából, majd azzal a lendülettel le is cserélte a levegőben szűkölködő bal egyest. Délután a triumvirátus átjött egy kis pszichiátriai tornagyakorlatra, ahol a következő feladatokat végeztük el:

Walsh: több kiló ólmot nyalogatott le az ujjáról

P: folyamatosan ezt elemezte, hogy vajon tömjön vagy előkészítsen – végül a tömni jobban szeretett

Dr. Haj: taktikai húzásokat másolt P előkészítéséről és lelkesen nyomkodta a szivacsot

Főbu: száműzetésben pakolt, számolt néha tömött is

Eközben én csak tömtem és tömtem.
A laza humorral fűszerezett este felejthetetlen volt, köszönjük a segítséget!

Hétfő:

P és Dr. Haj hajnali 5-kor elindultak Mezőtúrra szaletlit építeni. Én valamikor 8 után hívtam P-t, aki épp sódert cipelve lihegett a vonal túloldalán, így a gyors jelentést követően letettem, hogy haladjon a munka. Napközben Slash, SzolP, Csengi és Caligirl meglátogatott minket és a rögtönzött Wii bemutató után már nem volt kérdés, hogy mivel ütjük el a következő órákat. Továbbra is az a véleményem, hogy ez a legtöbb élményt nyújtó konzol, amit misem bizonyít jobban, minthogy Slash megdöntötte a síugrás rekordomat, Caligirl órákon át próbált elszakadni, hogy hazamenjen és kifeküdje a jetlag nevű titkos kórt és az, hogy SzolP aki nem híve az ilyen kütyüknek is jól érezte magát és le sem lehetett vakarni a lábáról a padot. Miután Csengi értésünkre adta, hogy ideje hazamenni, egymást közösen levéstük a játékról. Jött a búcsú majd a készülődés az estére. Telefonon egyeztettük a Művésznőhöz az alapozást. A törzsgárda és új tagunk N is megérkezett a helyszínre, majd két pohár limonádé után átköltöztünk a Studióba, ahol az este folyamán régi idők lemezlovasai pörgették a bakelitet és ifjúságom legnagyobb zenéire tomboltuk bele magunkat a napfelkeltébe. Közben a résztvevők egy része átnyergelt a Sláger teraszra lágyabb ritmusok után kutatva, majd pár óra elteltével visszajöttek és közölték, hogy akkor most indulás van. Az akusztikai élvezet örömeit így már csak Z barátommal élveztem a továbbiakban. A party végeztével felhívtam FőBut, hogy repítsen haza és útközben nem győztem neki örömködni, hogy mennyire jól éreztem magam az este.

Brékingnyúz: eliás tóbiás lesz vacsorára