Rövid volt a múlt hét. Szerdára mindenki próbálta kiheverni a hosszúhétvége gyötrelmeit, kinek-kinek több-kevesebb sikerrel ment a dolog. Én spec még azóta sem aludtam. Péntek este meghajtottuk a „cs”-t, nehogy kijöjjünk a gyakorlatból. A dolog úgy indult, hogy P-vel lebeszéltem a dolgot, hogy 8-körül jönnek és hívjunk le pár pizzát az étlapról, hogy éhen ne haljanak. Kaja megjött viszont a többiek még sehol. Gondoltam sebaj, van mint melózni és legalább a forró sajt sem ragad fel a szájpadlásunkra. Eltelt még egy óra mikor felhívtam a többieket, hogy akkor mostmán mi a tényáladék. Kiderült, hogy fél 10-kor Dr. Haj még úton volt hazafelé. A lényeg, hogy valamikor 10 és 11 között érkeztek, már nem emlékszem. Kaja betöm irány a gépek – hohó P nem hozott töltőt. Zsír, irány a nagygép onnan tolja majd. Volt pár kör, majd 2 körül mindenki hazaténfergett.
- ha akarod, be is röffentheted -
A szombat is melós volt egész nap. Dr. Haj hívása volt ez első fénysugár az alagút végén, hogy 7-re vár a székébe – rögtön lecsaptam a lehetőségre. Gyorsan befejeztem a folyó melókat és elindultunk. FőBu a kihajított a BAH csomópontnál, onnan felpattantam a napraforgó kukacra és pár perc késéssel meg is érkeztem a székbe. Gyors ollózást követően elindultunk Művésznőhöz, hogy elbúcsúztassuk Caligirlt. Útközben zsákmányoltunk tíz pöttyöset, egy savasat és néhány filterest. Közben kielemeztük az élet nagy dolgait, na.
Felcuccoltunk Művésznőhöz és felvettük a szokásos alakzatot. Amúgy Művésznő és Caligirl mulatni készültek de engedve a tömeg nyomásának inkább a helyükön maradtak és ki-ki a saját folyadékját szürcsölgette az este folyamán. Közben megérkezett Walsh és Zs is, így már majdnem teltházas volt az este, csak P és N hiányoztak. Az oxigén fogytával arányosan kezdtünk fáradni, így Caligirl és Kapitány éjfél körül lefalcoltak. Közben elkezdtem Zs zsebtelefonját rendbe rakni, ami egy röpke órára elszívott a társaságból. 2 körül a maradék személyi állomány is lelépett, mert másnap az év meccsét játszották.
Vasárnap reggel, 5 óra alvás után ismét kipattantam az ágyból, hogy elszaladjak a fent említett meccsre. Csodák-csodája, csak pár percet késtem (5 percet álltam a pirosnál). A csapat pont jött vissza védekezésre amikor beértem a „stadionba”. Kedvenc Betonosom rögtön odabüffentette, hogy nézzek a kijelzőre – láss csodát három góllal megyünk! Rögtön nyomtam a kürtöt! Gyorsan felszaladtam a nézőtérre Walsh mellé, aki egy gyors értékeléssel magyarázta az eredményt – nem volt ott az edző. Közben megérkezet N és Cup is. Walsh az egész első félidő alatt heves decibeleket ömlesztett ki ajkain, ezzel okozva halláskárosodást N-nek, akinek miután már nyaki görcsei voltak a sok elhajlástól tudatta, hogy arrébb ül a következő félidőben, ha Walsh nem fogja vissza magát. Második részben is haladt a csapat és már héttel is mentünk a vége felé. A sípszónál 5 volt a különbség a javunkra! Hihetetlen – Elképesztő – Fantasztikus! N közölte, hogy most jobb volt mint a múltkor, de gyorsan elmagyaráztuk neki, hogy ilyet idén már nem fog látni, szóval jól vésse az emlékezetébe!
Hazafelé útközben már meg is szerveződött az esti Wii party, amire én nagy könnyelműséggel megígértem, hogy összedobunk egy pizzát. Persze FőBu közölte, hogy egyem meg amit főztem, vagyis főzzem meg amit megígértem. A kapuban felkaptam FőBu-t és a helyi bolt felé vettem az irányt alapanyag beszerzésének céljából. Hazaérést követően letöltöttük az egész internetet, de a pizza tészta receptje részét biztosan. Gyorsan meggyúrtam a tésztát majd összevágtam a feltétet. Ugyan hiányosan, de 6 körül megérkezett a csapat. Megtudtuk, hogy N azért nem jött mert otthon fusizik az ollóval. Gondoltam amíg sül a pizza bedobom Ford Fairlanet – lassan sült így a végére értünk a filmnek, amit Walsh az este végeztével elvitt magával. Gyors ham-nyam és már fogtuk is kontrollert. A ping-pongra rendesen rápörögtünk.
P és Dr. haj izzadásig tekerte a hullahoppot – igen valaki kitörölte a videót! Hip-hop másnapot írtunk mire sikerült lejönnünk a játékról.
