– Van még egy kevés az üveg alján, kérsz?
– Adhatod.
– Patrick?
– Nem tudom, eltűnt az éjszakába.
– Biztos valami pillangó elrabolta.
– Még egy búcsú cigi?
– Ne már, mindig így kezdődik.
– Naa, aztán megyünk aludni.
– Oké, de tényleg egy cigi, aztán megyünk.
– Ciccentek egy sörikét is, jó?
– Tudtam, hogy ez lesz, jó ciccents!

Nigelel minden este így végződik és minden reggel így kezdődik. Ülünk a tengerparton és fáradt tekintettel bámulunk előre, nézve víz rettentő erejét. Ilyenkor ki-ki a saját szemszögéből végiggondolja az este történteket, majd az elmés eszmefuttatásainkat egymásnak megosztva kezdünk neki a napnak és várjuk, hogy a többiek is megérkezzenek. Nigel mint mindig most is fáradhatatlan volt, arcán nyoma sem volt az éjszakának, pedig túl volt két fellépésen és 6 pár vodkán, nem beszélve arról a félvér ikerpárról, akik elmondása alapján, tényleg megpróbálták kipréselni belőle a maradék szuszt. Nigel egy átlagon felüli komikus volt, mellette szem ne maradt szárazon, esetleg, ha háttal volt nekünk és be volt tömve a szája két hamburgerrel.

– Ma mi voltál?
– Pilóta.
– És az ikrek megették?
– Állítólag 2 éve még légi utaskísérők az voltak az Unitednél és arról próbáltak meggyőzni, hogy egyszer együtt repültünk LA.-be, azon a viharos napon a mikor lezárták az orlandói repteret.– Ezt már egyikünk se bírta ki nevetés nélkül és a homokba hátradőlve próbáltuk csillapítani a hasunkban fellépő nevetőizmok fejlődésének alakulását.
– Persze, a repülőt meg Én toltam a kifutón, nem?
– Végül is, mindegy. – válaszolta, és közben kaján vigyor ült ki az arcára, amit csak a sörösüveg tartalmának kicsalogatása kedvérét szakított meg egy pillanatra.
– És jó volt?
– Rock n’ Roll!

Nigel minden nővel töltött éjszaka vagy nappal után ezt mondta. Nem volt olyan ember a társaságban aki hallotta volna panaszkodni bármire is. Én is csak egyszer láttam rosszkedvűnek, a sógornője temetésén. Kiderült hogy aznap halt meg a macskája, aki az este hazahozott svéd énekesnő harisnyáját nem tudta megemészteni.

– És min repülsz, Te kapitányok császára?
– Airbuson, A380-ason. – nyugtázta némi önelégültséggel, hogy ha már pilóta akkor a legjobbak között tartják számon.
– Ez hihetetlen, ezek a tyúkok mindent megkajálnak? Emlékszel a múltkori magányos özvegyre, akinek azt mondtad, hogy te vagy a Párizsi cirkusz igazgatója, reggel meg megmutatta, hogy tud zsonglőrködni két üres pezsgősüveggel?
– Hogyne emlékeznék, a parketta azóta is friss lakkozásért könyörög.
– Még egy korty?
– Viccelsz?
– Hallod Te is? - fülünket egy mélyen hörgő, összetéveszthetetlen V8-as hangja csapta meg.
– Lehet ezt nem hallani?

Patrick volt az, aki egy 64-es Corvettel járt bulizni, de mi csak bugyiszaggatónak, stricibusznak vagy ezek valamely alternatívájaként neveztük. Ha a helyi bandaháborúk lövöldözése miatt nem hallottuk volna meg mérföldekről, akkor Oceán kék színe már messziről kiverte a szemünket. Kiszállt, majd egy laza lábmozdulattal becsukta az ajtót és elindult felénk. Tükrös napszemüvegén megcsillantak a nap sugarai és laza eleganciával vállára vetette aznap vásárolt fekete Valentino zakóját. Ha épp nem stricinek öltözött és el tudtuk képzelni egy kombi volánja mögött, akkor egész tisztességes családapa benyomását kelthette, de ezzel nem igen lehetett volna érvényesülni az ő szakmájában, így nem is erőltette a dolgot.

– Faszom, telement a cipőm homokkal – és friss zakóját ledobta mellénk a padra.
– Mit eszed magad, Nigel se hisztizett, hogy rúzsfoltos lett az inge, inkább mesélj, mi történt?
– Este a klubban kötöttem pár üzletet, bár nem kevés szeszt kellet mellé legurítanom

Patrick abból élt, hogy csinos kelet-európai hölgyeknek szerzett, érdekektől nem mentes párkapcsolatokat. Most mondhatnánk, hogy strici volt, de nem futatta a lányokat, csak bemutatta bizonyos embereknek, akik busás pénzköteggel vagy ilyen-olyan csecse-becsékkel hálálták meg kapott szerelmet. Sokszor a lányok is hálásak voltak neki, főleg ha még az állampolgárságuk is meglett. A Corvettet is így szerezte, amikor kedvenc partmenti klubunkban, egy Csin nevű kínai maffiózónak hozott egy derék Bulgár csajt, aki amellett, hogy tényleg nagyon csinos volt, járatos volt a távol-keleti konyhában is és 3 évet járt a szófiai egyetem kínai szakára. Hogy ezek az Urak miért fizettek Patricknek, amikor bármilyen nőt megkaphattak volna a pénzükért? Mert minden lányra 3 hónapos cseregaranciát vállalt és ha valami bibi akadt a hölgyekkel Patrick rögtön előhúzta a tabletjét és a rajta található portfólióból rögtön választhatott az ügyfél egy másikat, de ilyenre csak elvétve került sor, mert minden egyes lányt egy hosszú tesztelési időszaknak vetett alá. Úgy működött a dolog, hogy minden tavasszal és ősszel elutazott egy kelet-európai körútra és az ottani kapcsolatai révén vagy a helyi egyetemeken toborzott össze 5-10 főt. Mindenki kapott repülőjegyet és egy részletesebb felvilágosítást arról, hogy is működik ez a dolog. Persze a lányok tolongtak a kínálkozó szebb jövő és a tisztességes élet reményében, ami a többségnek meg is adatott. Az itteni teszt abból állt, hogy Patrick háztartását kellet vezetniük, elvitte őket vacsorázni, színházba, különféle puccos estéjekre és figyelte, hogy viselkednek. Akik megfeleltek azokat felvette a portfólióba, akik nem, azokat egy repülőjeggyel útnak eresztette.

– Nigel most már te is megállapodhatnál – hírtelen azt hittem megfulladok ahogy a vodka félrecsúszott a torkomban keletkező nevetéstől - van egy gyönyörű, intelligens lengyel lányom, nem érdekel a dolog? Tudod, neked féláras! – és már Ő is nevetett.
– Tudod, hogy az ikrek a gyengéim, amúgy meg szeretem a nehezebb utat választani, megpróbálkozom egyedül. Majd a hatvanas éveimben visszatérünk a dologra. Sört vagy vodkát kérsz?

Patrick ezt a két italt ki nem állhatta, de mivel elég fáradt volt és a mai két jól sikerült üzlet alatt többféle szeszt ivott össze mint ahány öltöny lógott a gardróbszekrényében, így nem vitatkozott csak kinyújtotta kezét és annyit kérdezett: alkohol mentes van? Nigel rögtön magára öltötte az egyik legnépszerűbb jelenetéből az analizáló pszichiáter szerepét és megkérdezte – mond, iszol te rendesen?

– Jó csak ugratlak, Borsodid van?
– Itt New Yorkban, te normális vagy? Vagy már teljesen elittad az agyadat? Orvos látott már?

Gyorsan hozzáfűztem, hogy – nézd meg a csomagtartómban, lehet a pacal és a túrórúdi mellet találsz még párat, ha nem akkor csak keresgélj tovább, mi addig megisszuk a maradék Budweisert. Patrick egy kissé zokon vette, hogy szívatjuk és kikapta Nigel kezéből a frissen nyitott nedűt majd 5 másodperc alatt leküldte az egész üveget. A következő 3 órában még egy tucatszor megismételte a mutatványt, mi meg Nigelel elszopogattuk a maradék fél liter vodkát és mindannyian hazaindultunk.