Gondolom többen hallottatok róla, hogy 40 éves a Zsiguli és gondolom szinte mindenkinek van valami Zsigás emléke. Nekem spec egy komolyabb emlékem van: Valamikor a rendszerváltás környékén járunk. Apám sógorának volt egy zöld ezerkecskéje (1200) és egy alkalommal összefutottunk Nagymamámnál vidéken. Gyula a kertben épp a Zsigán lévő BMW felniket fényezte, ezüst szórófejes, flakonos festékkel, Én meg csodálattal bámultam autója iránti végtelen lelkesedését. Az autó tip-top állapotban volt és persze az elmaradhatatlan kiegészítők is rajta voltak, mint a hátsó szélvédőn lévő rostélyos napellenző ami az egész ablakot betakarta és ha kellő magasságból nézted akkor úgy tűnt mintha nem is lenne rajta üveg csak egy nagy fekete műanyag. Természetesen a "középkonzolon" egy Videoton rádió volt és alatta volt egy kis erősítő is, ami talán szintén Vidi volt, de erre már nem emlékszem. A kalaptartón volt a Hi-Fi lelke a két kocka Vidi hangfal, aminek a tetején valami ábra is volt. A váltógombja egy átlátszó öntött műanyag volt amiben egy kis piros autó díszelgett. Telt-múlt a hétvége és úgy alakult, hogy Gyula vitt minket haza. Útközben eleredt az eső, majd gyakorlatilag átváltott ömlésbe és szinte semmit nem láttunk az útból. Gyulának sem kellet több, hogy a visszafojtott autóversenyző előtörjön belőle és az addig felvett 90-es tempót rögtön a 100-110-es követte, így szinte természetes volt, hogy nem volt ellenfelünk a 4-esen. A lényeg, hogy épségben hazaértünk. Eltelt egy év és ismét összefutottunk Nagymamámnál. Közben Gyula az ezerkecskét egy ezeröcsire (1500) cserélte ami akkor még nagy szó volt! A szokásos hétvége volt, Gyula a kertben ganézta a verdát Én meg ismét ámulattal néztem minden mozdulatát. Az ezeröcsi már nem tűnt annyira "tuning" verdának mint az ezerkecske, viszont ez is csocsi-ragyi volt. Az ezüst BMW felni persze átkerült erre, ami nagyon jól állt a sötétbarna fényezéshez. Úgy csillogtak a nap sugarai a motorháztetőn, mintha egyenesen a motortérből jönne. Napszemüveget kellet felvenni, hogy jobban meg tudd mustrálni a négykerekűt - hozzáteszem akkoriban nem volt napszemüvegem így beértem a kezemmel, amit a szemem fölé helyeztem, így tompítva a fényáradatot. A sztori ugyan az, Gyula vitt haza, az eső ismét esett, Gyulának meg nem volt ellenfele a 4-esen (szerintem a fékpedál is hiányzott belőle). Talán csak a tempó volt nagyobb, mivel itt nagyobb ménes gurgulázott a motortérben. Van még egy emlékem! Egyszer Anyámék ügyvéd barátainál jártunk, akik épp az előző héten vették át az új 2107-es fehér kocka Ladájukat. Hihetetlen űrutazásnak tűnt. Úgy gondoltam, ennél nincs feljebb, ez az autók netovábbja! Persze pár évvel és néhány üveg vodkával később rájöttem, hagy azért vannak még csodák a földön és nem az a fehér Lada jelenti a kánaánt. Ezek örök emlékek és jó, hogy átéltem. - Sose' volt ilyen jó :)