Elkezdtem múlthét csütörtökön blogot írni, de akkor idáig jutottm:

„Futunk-szaladunk, a blogra meg soha nem jut idő!

A tavasz első illatát máris elfújja az északnyugati szellő és a lassan rügyező természet ismét kétségbeesett sóhajjal próbál megküzdeni a dermesztő hideggel, hogy terméseit ne vigye el. Szóval ismét k*rva hideg lesz és elfagy minden! Ez persze mit sem csökkent az előttünk álló hosszúhétvége élményéből.

Művésznő is evez a láv tengerén és reméljük most már talál egy kikötőt is. – mondjuk én csak oda adnék kikötési engedélyt ahol jó a kolbász és a vendéglátás. A teljes átalakulás már csak power gomb egy melósabb nap után. Közben kapitány is kergeti a rancson a lovakat…”

Az idő most is „remek” lehet Déjà vu-m van. Sebaj, lassan jön a szemcsi időszak.